Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Valami régi, valami új

2021.03.29. hétfő, 15:45

499 megtekintés

Kortárs anyagok és minták ötvözése a népművészeti motívumokkal

NAGY DÓRA KATA (Nagyvárad)

Nagyszalonta híres a Csonkatornyáról, szülöttjeiről, mint Arany János költő, Kulin György csillagász, Zilahy Lajos és Sinka István írók.

A város magyar lakosságában mai napig megmaradt a hagyományok iránti szeretet. Lelkesen szerveznek a helység múltjával, jelenével foglalkozó programokat, a Csonkatoronyban működő múzeum nem rég volt átalakítva, felújítva; Arany János szülőházában falumúzeum van berendezve; a jó idő beköszöntével rendszeresek a kulturális fesztiválok, vásárok.

Tódor Judit, a továbbiakban Jutka néni, sokat tevékenykedik annak érdekében, hogy a szalontai fiataloknak átadja tudását és a kézimunka iránti szeretetét. Kézműveskört vezet, ahol sokszor hétköznapi tárgyakból csinálhatnak a gyerekek kincseket, megtanítja őket ölteni, mézeskalácsot készíteni.

2019-ben heti rendszerességgel találkoztak egy, az iskola által biztosított tanteremben. Rengeteg megmaradt anyag, gyurma, ragasztó, cérna fekszik ilyenkor a padokon, felcserélve a tankönyveket és füzeteket. Mégis tanulnak ilyenkor a gyerekek, kézügyességüket fejlesztik, megismerkednek a különböző anyagokkal, magyaros motívumokkal, megtanulják, hogyan lehet szépen megvarrni egy kis tarisznyát, kedvenc tevékenységük a varrott kisállatka volt. Mindeközben beszélgetésektől zajos az épület egyetlen kivilágított terme, felelevenítve a régi szobákat, ahol munkálkodó fiatalok ültek a szövőszékek mellett és társalogtak. Ha már felsejlett ez a kép, fontos megjegyezni, hogy Jutka néni legújabb terve lenne megtanítani a gyerekeket szőni, hisz Szilágyi Zsuzsa jóvoltából kapott az Arany János Elméleti Líceum egy szövőszéket.

 

De a hagyományőrzés iránti lelkesedés nem a semmiből jött. Édesapja sokat foglalkozott otthon a hímzéssel, gobelinnel, s mivel egy gyerek érdeklődik a színes, szép minták iránt, így Jutka néni is hamar eltanulta édesapjától a különböző módszereket. Kötni viszont magától tanult meg. Egy kis fonalat talált, majd kötőtű helyett két szeggel bíbelődött, míg kész lett az első kötött munkája! Otthon saját kis műhelyt alakított ki magának, ahol megrendelésekre is készít táskákat, ruhákat, párnákat, sokszor ötvözve az új stílusokat a régi, hagyományos mintákkal. Mostanában felkapott lett a kalocsai minta, nem csak magyarok körében. Rengeteg fehér ingről, blúzról, fekete szolid ruháról köszön vissza ez a hímzés, de jól mutat a bőrtáskákon is a virágos, színes varrás. Első terméke is ilyen kísérletezés volt, farmeranyagot hozott a farmergyárból, amit ki akartak dobni, Jutka néni viszont kiszabott belőle egy táskát, amire népművészeti kézi hímzés került.

 

Mai napig készít kézzel varrt díszeket, de arra a számos kötényre, gyermekruhára nem jutna elég idő, így óriási segítséget jelentett, amikor megvette a hímzőgépét. Lehet, hogy elvesz magából a hímzés tevékenységéből, de a motívumok jelentése megmarad, s terjeszthető. El tudom képzelni azt is, hogy az újból népszerűvé vált minták hatására többen utána olvastak a különböző hímzésfajták történetének, jobban értékelik nagymama kézzel körbe varrt terítőit, alátéteit, sőt, esetleg ők is kipróbálták, hogyan is kell szép tulipánt készíteni egy anyagra.

 

Tulipán alakú mézeskalács csipkemintával

Nagyszalontán is elterjedt, hogy különböző népi hímzések motívumait átemelik a mézeskalács-díszítésbe is. Gyönyörű színes virágok vagy kifinomult csipkeminták kerülnek ilyenkor a süteményekre. A bekezdés melletti képen is a csipkék négyzetei és fodrai vannak mázzal rárajzolva egy tulipán alakú mézesre.

 

Jutka nénit sokszor hívták már vásárokba, voltak már kirakva munkái a nagyváradi Szent László napokon, Menyházán, Aradon, ahonnan még olyan felkérés is érkezett, hogy náluk is tartson kézműves foglalkozást a gyerekeknek, lenne rá igény.

 

A hímzések hagyományát tehát Jutka néni ezeken a módokon tartja fenn, de folyamatosan gondolkozik újabb és újabb kombinációkon.

 

Hímzett “Csehy” cifraszûr, Nagyszalonta. N. M. Nagy József mûhelyébõl. 1900

 

De nem csak ő szorgoskodik ilyen téren Nagyszalontán és környékén, az otthonok fiókjaiban sok helyen most is pihennek a nagymamák, anyukák munkái, de sok házban a dekorációnak elemét képezi egy-egy varrottas, valamilyen hímzett vagy csipkés terítő. A következő oldalakon ezekről is szó lesz, előtte viszont szeretném reflektorfénybe állítani Nagyszalonta múltjának egy eléggé elrejtett darabját, hisz Arany János kultuszának árnyékában nehezen tudja magára felhívni a figyelmet.Nagyszalontán nagy múltja van az állattenyésztésnek, hisz az erdős, mocsaras vidék megfelelő életteret nyújtott a legelő állatoknak. Híres, nagyszámú marha- és sertésállománnyal rendelkezett hosszú időkön keresztül. Így nem is csoda, hogy gyönyörű cifraszűrök születtek szalontai kezek alatt. A gazdaasszonyok télen nem ülhettek varrnivaló nélkül, így sok ruhadarab ekkor készült el, néhány szál pirosrózsával, szőlőindával díszítve. De Nagyszalontán a szűrszabók óriási hírnévnek örvendtek, a sok kabátféle jó szolgálatot tett a hosszú napokon, s átvészelve a háborúkat, megmaradtak a mai napig. Néhány fotográfia megörökíti azt a férfi képét, aki a 19. században magyarosabbnál már magyarosabb nem is lehetne: egyik kezében pipát tart, másikkal a botjára támaszkodik, közben vállán ott pihen a híres szalontai cifraszűr.

 

Úgy érzem, hiba lenne nem beszúrni pár példát a színes mintákból is, így lentebb részletesebb képek is vannak az igazi szalontai cifraszűrök mintázatáról.

Hímzéselemek, Bihar megye

 

Ezek a ruhadarabok nagy jelképei a magyarságnak, hisz a határmenti vidékeken kívül csak a magyar nemzetnél találunk ilyen kabátfélét. De díszítésükben még ősibb kincset őríznek. Megjelennek a magyarságot végigkövető motívumok a szebbnél szebb, részletes munkákon: rengeteg a virág: apró szegfűk, rózsák, tulipánok díszítik a bihari szűröket; de a szirmokat körbefogják kosaras, leveles és bogyós felvarrások is.

 

Míg Szarvason a szűr hátára került egy kép a pásztoréletből – a bárányok közt két pásztor, mellettük hű társként egy szamár álldogál – addig Nagyszalontán a szűr szíján jelenik meg az emberek környezetében mindennap látott, számos család megélhetését biztosító szarvasmarha.

“Nemzeti szűr”

A mintákon sok a dús virágú, kosárban növekedő bokorvirág, a szőlőinda és -levél, de a 19. század végén készült szűrön és sablonon is látszódik, hogy belefoglalták a nemzeti címert a virágos környezetbe. A szalontai szűrökön is megjelenik az ember szimmetrikusságra törekedő jelleme, a minták sokszor tükröződnek, ismétlődnek.

 

Nagyszalonta a 19. század során nem csak Arany Jánosról lett híres, hanem a költőóriás mellett megajándékozta az egész magyar népet a mesébe illő szűreivel, Nagyvárad mellett itt készült a legtöbb és legkeresettebb munka, olyannyira kívánatos volt a szalontai szűr, hogy még a 20. században is vittek át Magyarországra itteni darabokat.

 

Nemzeti címer a fennmaradt fekete mintán

A szimbólumok viszont nem itteni születésűek, még ha megnyilvánulásuk és konkrét formájuk a biharság jellemzője. A magyarság régóta díszít virággal, levéllel, és számos vándormotívumot is felhasznál, találhatunk a környező népekkel közös pontokat, jelképeket, csak más-más kivitelezésben.

Az utolsó részbe személyesebb példák kerültek. A város környékéről indítva haladok vissza Nagyszalonta szívébe, bemutatva, hogyan nyilvánul meg életében, otthonaiban mai napig a hagyományőrzés.

 

Anti házban felakasztott falvédő

 

Nagyszalontától 20 percnyire van egy kis falu, Ant, ott készült a két lefotózott falvédő, ami a magyar házakban igazán elterjedt kincs volt, de a mai napig is féltve őrzik a mama varrásait, még ha sokkal kisebb számban is készülnek az újabb munkák. A példaként beszúrt két anti falidísz még petróleumlámpa mellett készült el.

 

Ez a két falvédő is példája annak az elterjedt ötletnek, hogy valamilyen jelenetet ábrázoljanak a vásznon, rendszerint egy pár soros szöveggel körbefogva azt. Ezeken is megjelennek olyan motívumok, amiket már a cifraszűrökkel és Jutka néni tevékenykedésével kapcsolatban emlegettem: a falvédőn is van rózsa, szőlőtőke, bogyók, bokrok, a természet sokféle módon felkerül az anyagra. A falvédőkön pedig nagyon nagy számban találunk az életből kiemelt epizódokat, tájakat, tréfaságokat. Sokuk középpontjában az ember lelkiállapota áll, fontos téma lesz a kapcsolat. A jobboldali anti falvédőn egy fiatal szerelmespár, a lap alján, Arany János szülőháza helyén berendezett konyhában pedig az anya-gyermek kapcsolat nyilvánul meg.

 

Anttól észak-keletnek haladva megközelíthető Nagyszalonta is. Itt nem csak az Arany múzeum és a szülőház próbálja fenntartani a 19. század és Arany János szellemét. Az iskolánk rendszeresen rendez Arany versenyt, amikoris valamilyen színdarabot is kellett készítsünk egy-egy balladájából. 2018-ban árnyjátékot készítettem pár iskolatársammal a Vörös Rébékből, amit még Nagyváradon is bemutattunk a Hídavatás keretén belül, majd 2019-ben a Fülemiléhez bábjátékkal hozakodtunk elő. Jutka nénihez fordultunk ekkor is segítségért, s nagyon szívesen készített nekünk három babát, karakterhez illő öltözékkel együtt.

 

Ha még nincs is konkrétan Szalontáról, vagy a környékén található helyiségről elnevezett hímzés, varrás technika, a lakói nagyon szívesen töltötték idejüket varrással a 20. század során is, ahogy az minden magyar városban történt. Anyai ágról a nagymamám is rengeteg féle módszert ismert, kipróbált, s ezt a kézimunka iránti szeretetet továbbadta a lányának, édesanyámnak, aki pedig az ő lányának, tehát nekem. Erzsi mama munkáin is megjelennek a virágok, levélminták.

 

Szarvasos dísztörülköző, középen szegfűs életfa

 

Ezeken kívül sok varrottason megjelennek még madarak, s nem csak Arany János írásaiban bukkan fel újra és újra a csodaszarvas, hanem hímzésként, különböző díszeken is pihen egy-egy agancsos.

 

Én is foglalkozom gobelin varrással szabadidőmben, főleg ajándékozásnál jön jól ez a hobbim, hiszen nagyon könnyen személyre szabhatok egy-egy darabot. Legutolsó ilyen munkám pont egy székely falvédőnek egy részlete, amin gránátalma virágok és galambok fognak közre egy életfát.

 

Nagyszalontán mai napig él a varrás, az ősi időkből megöröklött motívumok hagyománya, s most is azt teszi, amit az előző századok során is a legjobban: követi a kor előrehaladását és újabb és újabb módokat talál a fennmaradásra.

 

 

Források:

Lengyel Györgyi – Keresztszemes kézimunkák (1970), Kossuth, Magyar Nők Országos Tanácsa, Budapest

http://www.kolcsey.org/magyar-emlekek/partium/nagyszalonta-arany-janos-szulovarosa/

http://mek.oszk.hu/07500/07560/pdf/

http://mek.oszk.hu/kozos-talalatok.mhtml?dc_subtopic=szab%C3%A1s-varr%C3%A1s%2C+k%C3%A9zimunka&offset=100&dc_topic=%C3%A9letm%C3%B3d%2C+gasztron%C3%B3mia&field_modifier=&sort=rk_date

https://mek.oszk.hu/13100/13169/pdf/13169_1.pdf

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu