Zamárdi időszakos lakos legendái. A tudomány és a kutatás talán sosem ad olyan népszerűséget, mint a művészet vagy a szórakoztatóipar. „Gondolkodunk, tehát vagyunk.” – ezért mégis ezek azok a területek, amelyek hosszú távon egy társadalmat, egy közösséget előrébb visznek, fejlesztenek. Zamárdiban több olyan tudós, professzor, kutató él – időszakos lakosként – akik hazai és nemzetközi szinten ismertek, elismertek. Zamárdinak ilyen csendes, mégis különleges alakja Balázs Géza nyelvész professzor is.

Balázs Géza nemcsak nyelvész, hanem néprajzkutató, kommunikációkutató, médiaszakember és egyetemi tanár is. Évtizedeken át az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének meghatározó alakja volt, később tanszékvezető, dékánhelyettes, ma pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájának vezetője és időszakos lakosként itt él köztünk.

Több mint hatvan önálló könyve jelent meg, kutatásai a magyar nyelvtől és folklórtól a digitális kommunikációig, az internet nyelvéig, a médiáig és az emberi kapcsolatokig terjednek. Ő már akkor a „netnyelvről” és az információs társadalom kulturális hatásairól beszélt, amikor az internet még alig volt része a hétköznapoknak. Nem celeb nyelvész, de publikációi és nemzetközi kapcsolatai messze túlmutatnak a televíziós ismertségen. Az ország nemzetközileg is legismertebb nyelvészei között tartják számon, miközben generációk tanultak tőle vagy az általa alapított műhelyekben.

És közben Zamárdihoz is szorosan kötődik.

A város csendesebb részén, fent a faluban van háza, ahol sok időt tölt. Nemcsak jelen van Zamárdiban, hanem hozzá is tesz annak szellemi életéhez. Az évente megrendezett Zamárdi Szabadegyetem fő szervezője, amely minden ősszel neves előadókat, gondolkodókat és érdekes témákat hoz a városba.

Mert hát szezonon kívül is van élet Zamárdiban.

Sőt, talán olyankor mutatja meg igazán a város a valódi arcát.

Érdekesség, hogy e poszt írójával egy napon — bár más évben — született. És talán ennyi is Zamárdi szeretetén kívül a közös bennünk, mert az én magyar nyelvi fogalmazásaimból valószínűleg komplett esettanulmányt írhatna. Ugyanakkor pont ez mutatja meg, miért fontosak az olyan emberek, mint Balázs Géza. Mert miközben mi csak beszélünk, írunk, kommentelünk vagy posztolunk, ő azt kutatja, hogyan működik maga a nyelv — az a különös emberi képesség, ami összeköt bennünket. Kutatja, majd tanítja, fejleszti e tudással társadalmunkat, bennünket.

Ez a csodálatos és egyedi valami, amit csak mi magyarok beszélünk e földön egyedül anyanyelvként.

Az ő szakterülete nem tömegeket elvarázsló szórakoztatóipar, de valahogy ez is nagyon zamárdis.

Nem harsány.
Nem feltűnő.
Hanem csendes, gondolkodó, emberi arca a településnek.

Mint egy októberi balatoni este, amikor már nincs szezon, de még mindig történnek fontos beszélgetések, Zamárdiban is. (Mátay Éva)