Legutóbbi hozzászólások

Győri-Nagy Sándor: Mi a baj a(z anti-)finnugrizmussal?

2024.09.18. szerda, 11:01

526 megtekintés

Megleptek az E-Nyék-en (2024.09.06-án) közölt „Visszatekintés…”-em gyorsan felszökő olvasószámai. Ha hiú fiú lennék, még büszke is volnék rá. De a jelenség inkább megdöbbentett, mert ettől lett egész, amitől féltem.

AZ ÍRÁS ELŐZMÉNYE ITT OLVASHATÓ: https://mnyknt.hu/gyori-nagy-sandor-visszatekintes-a-magyarok-xi-vilagkongresszusanak-magyar-nyelvi-konferenciajara/

Az egyik felét megtapasztaltam a Magyarok XI. Világkongresszusának magyar nyelv konferenciáján. Azt a nehezen féken tartható, görcsös ellenszenvet, amely a „finnugrizmus”, vagy a „nyelvész” szó hallatán ágaskodott az egybegyűltekben.

Mikor aztán előadóknak, résztvevőknek egyaránt kiderült, hogy a „hivatalos nyelvészek bojkottálják” a rendezvényt, az utolsó előadó már nem is érezte kötelezőnek a konferencia-szervezők békekereső indíttatását, előszedte a „finnugrizmus koporsójába” szánt három szegecsét.

Sajnos a Világkongresszus Zárónyilatkozatába is belekerült még egy koporsószög, amit a (kiváltott) anti-finnugrizmus még egy „kegyelemdöfés”-sel is megtoldott. Egy olyan szerző s művének magyarra fordítása kapcsán, aki/ami sokkal többet érdemelne Magyarországon indulatoknál, félelmeknél vagy nagyjázó sietségnél.

Fischer Károly Antal magyar–sváb kétnyelvű néprajzos-nyelvészünknek, rováskutatónknak az Anton Karl Fischer néven Berlinben 1917-ben kiadott „Erklärung der skytisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache” című, rendkívüli jelentőségű, kétkötetes munkájáról van szó.

Már itt hozzáteszem, hogy a Süsserott Kiadó se volt a nyelvi lektorálás csúcsán, hisz nem csak a könyv német szövege hemzseg a magyarpárú kétnyelvű áthatásoktól (lásd e tárgyú kutatásaimat az 1986-ban alapított ‒ Juhász Gyula akadémikus vezette ‒ Magyarságkutató Intézetnél). A címben is rossz a határozott névelő használat. Szerényebben hangzott volna, ha a szerző jelöletlen határozatlansággal nem az összes, hanem csak az általa összegyűjtött ‒ nem csekély, 1000 körüli! ‒ korpusz vizsgálatára utal. Így: „Erklärung skythisch-sarmatischer Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache”.

Ennél fogva a heveny(észett) fordítás címén ‒ „A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből” ‒ még inkább megakad a magyar arány- és nyelvérzék. A fenti határozottság átvétele mellett az is ront a címen, hogy hallatlan szógazdagságunk ellenére kétszer ismétli a „magyar”-t, és nem cseréli az elsőt akár „értelmezés”-re. Persze, így „nem olyan hangsúlyos”, de legalább igaz az ígéret.

A magyar nyelvészet számára külön(leges) fontosságú műnek ez a ‒ kongresszusi vágtában ‒ szinte lektorálatlan nyersfordítású kiadása sokakban méltatlanul hűtheti le majd a fölkeltett érdeklődést. Kivált, ha rájönnek a címmel egy szakaszban rejtőző újabb, kilektorálatlan hibákra.

A joggal Sajnovicsra rímelő bevezető tanulmány ui. arról tájékoztat (félre), hogy a német eredeti „2019-ben ismét (megjelent) a Literarion kiadónál”. Az újólagos megjelenés „stimmel”, de nem a „Literarion”-nál, mert ilyen nincs. Ellenben van egy „Literaricon” a bajor Dinkelscherben városkában. Ez adta ki újra a Fischer I-II-t, bár nem 2019-ben, hanem 2020-ban.

Meg akartuk rendelni, de Magyarországra nem lehet. A megküldés csak 3 német nyelvű országra áll: Németországra, Svájcra és Ausztriára. Ez is csak egy svéd bank mindenféle személyes adatokat igénylő s visszaellenőrző „kedvezménycsomag”-ja keretében.

Vajon mi indíthatta a Literaricon-t a 2020-as utánnyomásra? Csak az-e, hogy a szerző halála után 95 évvel mindenütt közkinccsé vált a mű? Vagy egy másik izmus is közrehatott? Netán az, amely a Wehrmachtnak 1939-ben a szarmata, 1941-ben a szkíta történelmi térségek felé mutatta az utat? Az indogermanizmus, mely e területek szarmata-szkíta lakosságát a germánság keleti ágába sorolja?

Vajon milyen vérmes Európa-politikai remények szédületében látták elérkezettnek az időt arra, hogy az orosz-ukrán háború előkészületei közben fölmelegítsék kényszerűen jegelt emlékekeit a szarmata-szkíta „keleti indogermán” térségekre, egy olyan művel, amelyiket az ellenlábas érintettek, mint a magyarok, 2020-ban‒ 103 évvel a megjelenése után ‒ még nem fordítottak a maguk nyelvére?!

Sőt! Ezen ellenlábas érintettek, bár ma már nagyszabású tudományközi önkutató intézményük van, még mindig úgy tudják, hogy a szarmata-szkíta történelmi terület nem a mi nyelvtörténeti terünk, hisz az „keleti indoeurópai, azaz szkíta” (lásd Balázs Géza interjúját Kásler Miklóssal, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójával. Magyar Nyelvőr, 2024. 3. sz. 283‒290, 289. old.). Ezért is tartom tisztelendőnek a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vállalását, hogy nemcsak a Fischer-könyv magyar kiadását indította el, hanem a Magyarok XI. Világkongresszusát is a szkíták jegyében rendezte meg.

A szkíták „keleti indoeurópaiságát” ‒ úgy látszik, még mindig ‒ az indogermanizmus közvetlen útmutatása szerint kell tudnunk. Kevéssé ismert, hogy Wilhelm von Humbolt, a szellemi atya, a halála előtti években külső tagként bábáskodott az újszülött Magyar Tudományos Akadémia körül. A németekkel már régen is ez volt a viszonyunk: ha idejöttek, legalább egy leányvállalatot hagytak maguk után, természetesen az ideológiájukkal együtt.

E leányvállalat az 1849‒1867 közti jogszünet alatt létrejött feltételek mellett ‒ ekkor kényszerül alapszabályváltásra az MTA ‒ izmosodott izmussá. S bár az MTA eredetileg a magyar nyelv ápolására létesül, a magyar nyelv- és néptörténet-hamisító finnugrizmus bújt ki belőle. Ehhez hamisította hozzá Sajnovics „Demonstratio”-ját, amelynek mind eredete (1770, -71, -72?), mind harmadfélszáz év múltán esett magyarra fordítása (Délvidék, 1968 vagy a 20 évig zárolt ELTE-s, 1994), illetve kiadása (2014 vagy 1994?) körül sűrű a homály (lásd Halasy-Nagy Endre „Előbeszéd”-ét a 2014-es kiadásban).

Ne csodálkozzunk hát a koporsószegelők és kegyelemdöfölők türelmetlen indulatain 2024-ben! Ki ne látná, hogy a finnugrizmus él. Simulékonyságával, fejlett alkalmazkodó képességével ott van nyelvi-történelmi önszemléletünkben, tankönyveinkben, a „nemzetközi feltételrendszer”-ben. Hogyne lenne ott a nemzetközi feltételektől függő nemzetpolitikában? Nemzeti érdekeink ellenére!

Az élő finnugrizmus még elviselte, hogy a nemzetpolitika nyisson a törökös area felé. De a többi irányban „bekeményít”, és ha nem is nyíltan: „küszöb alatt” fékez. Mert ez ideológiai lényege. Féken ‒ és hamis vágányokon ‒ tartja többek közt magát a finnugor nyelvtudományt, az elvi hatókörében működő nemzeti nyelvészetet és nyelvészeinket. Utóbbiaknak ezért nem tanácsos „tilalmas” területekre lépni. Pedig ők is tudják, hogy a finnugrizmust mint fékező, torzító ideológiát le kell bontani, ha másképp nem megy, egyszer majd állami eszközökkel.

Le kell bontani, mert addig nem születhet egészséges, jó célú, elfogadható, békeképes finnugor nyelvészeti szaktudomány. Nem épülhet újra a magyar nyelvi és történelmi önszemlélet, amíg ez az ideológia ki nem vonul innen, mint az utolsó német vagy szovjet katona. Addig semmilyen nyelvészet és nyelvész nem szabadul az erőszaktevő gyanújától. Addig nem lelhet egymásra nemzet és nyelvtudománya, pedig ha valamire, erre a legnagyobb szükség volna.

A Magyarok XI. Világkongresszusa, ha súlyos emberi áldozatokkal és komoly kommunikációs hibákkal is, de 2024-ben stabil hídfőállást épített ki mindehhez. A Magyarok Világszövetségével (MVSZ) együtt, mely Magyarország egyik legrégibb civil szervezete, sajátos legitimációjával arra küldetett, hogy különleges nemzeti sors- és tudományos kérdéseket is fölvessen, s napirenden tartson, amit a belső szövetségi rendszerek, a nemzetközi meghatározottságok közt szűkebb játéktérrel rendelkező állami politika egyelőre nem engedhet meg magának.

Ám ebből a hídfőállásból már nem a háborús logika szerinti hadműveletekkel, hanem csak békeképes, közös munkával vezet tovább egyenes (Egy-en-es!) út. Ami egyszerre minőségi és tartalmi folytatás. Ezt a legkönnyebb indulatokkal elpuskázni. A munka mindig nehezebb, mint a harc. Egyik épít, a másik rombol, ha nem is mindig szándékosan. A felbolydult sereg már emléktáblát akar Fischer Károlynak Budán. Az érthető hevület bele se gondol, hogy az emléktábla-kihelyezés önkormányzati engedélyhez kötött. Ott megkérdezik majd: „Ki ez a Fischer?!” Nincs a Pallasban, sem a Révaiban. Az Új Magyar Lexikonban sincs. És fordulnak tanácsért azokhoz, akik elvelődei kihagy(at)ták mindenünnen. S az MTA majd megismétli ugyanazt, amit Fischer ír le műve 29‒42. oldalain.

Félelmetes csapdahelyzet a nyelvtudomány számára! De félelmetes csapdahelyzet ez a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség számára is. Közben a másik oldalon már a finnugrizmus következő árulásának vagyunk fültanúi. Annak, amit a rendszerváltás után pár nyelvstratéga meg is fogalmazott, hogy ti. szükséges a magyar nyelv „indoeuropeizálása”. Mintha addig nem ez történt volna, lassú méregadagolás formájában. Most pedig már kikerülhetetlenül vakcinázzák belénk az anglicizmusok, amerikanizmusok tömegét a kereskedelmi és az állami média minden lehető eszközével.

A magyar anyanyelv- és kultúra-tulajdonos közember csak azt érzékeli, hogy védtelen a médiából rászabadított idegen hangképzésű, beszéddallamú, ugráló hangsúlyokkal, „lazán”, érthetetlenül hadaró riporterek, kommentátorok, sztárok és celebek, reklámok agymosó hangverésében, antipentaton zenezajok zuhatagában. De azon nyelvészek ellen is, akik segítség helyett azt fejtegetik neki, hogy mindez milyen liberálisan jó, és hasznos a magyar nyelv változása, megújulás érdekében.

Az anyanyelv-felelősök közül csak egy-két író lázad az anyanyelv kiszolgáltatása ellen, de ők „nem fősodratúak”. Lásd Sántha Attila szívszorongató híradásait Erdélyből vagy a csángó végekről, avagy Pataki Tamás racionális intését a 2024.09.06-i Indexen (Aki nem tud helyesen magyarul, azt lóvá teszik), éppen egy okoskodva feladatmulasztó nyelvésszel szemben. Az Index akarva(?)‒akaratlan(?) utána rúg, arról tájékoztatva minket, hogy „A szerző Herczeg Ferenc-díjas író, a Magyar Demokrata hetilap főmunkatársa”, de „A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját”. Nem merik azt mondani, hogy „Van igaza mindenkinek”: résen kell lenni.

Pedig a nyelvközösség elárulására mindig kész finnugrizmus most végképp maga alá temetheti egész nyelvészetünk tudományos hitelét. Mert ki tud a nyelvészhősökről, akik az áruló izmusok alatt is tették a dolgukat, hordozgatták össze nyelvünk kincseit, igazgatták, tanították „nem középiskolás fokon” az utódokat, nem törődve a szelekkel. Ők a nyelvészek zöme. A nyelvészderékhad. Ám most ők szembesülnek a pimasz váddal, amellyel az eszdéesz próbált bűntudatot kelteni a közemberekben, mondván: mindenki kollaboráns és bűnrészes, aki egy országban maradt a kommunizmussal.

Emberként ezért zavarnak engem a szóval csak ütni tudók. Az ilyen fajta ellenségességre sosem a valódi bűnösök, a főkolomposok rezzennek össze, hanem a vétlen többség. Azok, akiknek épp akkor adatott elküldetni erre a földre, mikor még a tanítóikat is a finnugrizmus szellemében oktatták, s ettől se lettek finnugristák. Magam is tisztelem pl. Deme László professzor emlékét, akitől a finnugrizmus bolsevik korszakában tanultam funkcionális mondattant. Aki először irányította figyelmemet a kisebbségi kétnyelvűsödés anyanyelvi következményeire. Emberségre, pontosságra, tudományos felelősségre tanított. Ő lenne nyelváruló?!

Ezért a finnugrizmus-kori nyelvészértelmiségért fájt a szívem akkor is, amikor a Turulház-beli magyar nyelv konferenciától távolmaradtak. Értettem a félelmeiket. Ki az, aki szívesen szolgáltatja ki magát alpári, igaztalan inzultusnak? Őket sejtem leginkább azok közt többségben lenni, akik olyan reméletlenül magasra hajtották „Visszatekintés…”-em olvasószámait. Ők nem írtak hozzászólást az első után, mert egyelőre jobb csöndben maradni. Ki tudja, hogyan fordulnak a szelek…

Hát itt állunk most. Közben tovább folyik a nyersfordított Fischer-I. kapkodó forgalmazása. Nem a javítás mellett, hanem egyelőre helyette. Mégis ajánlom minden nyelvészolvasómnak: ha teheti, reszkírozza meg a 7000 Ft-os, ritkaságfeláras kiadást a Turulház portáján (Semmelweis u. 1-3), mert a nyersfordításból is átsüt mind a szerző zsenialitása, mind a világfordítás lázában égő fordítók jóakarata. Ha mindannyian merünk és tudunk együtt jót akarni, a Jó meg fog születni általunk.

Akkor valóra válik, ami szükségszerű, hogy a Fischer-I. lektorált, briliáns magyar fordítású első kiadását nyelvésztársakkal együtt, nyelvész és nem-nyelvész közönség előtt fogjuk bemutatni. S együtt koszorúzunk majd Fischer Károly Antal budai emléktáblájánál, amikor az is megvalósul a közös jót akarásból. Jelezve, hogy mi magyarok ‒ e teremtéstükör-anyanyelv felelős gazdái ‒ nem egymás, nem a tiszta szó, nem a becsületes tudomány, hanem csupán a hazugság ellenségei vagyunk.

20 hozzászólás

  1. Hermányos Mária

    Győri-Nagy Sándor tiszta szándék, tiszta szellem szülte tiszta szavai testet kell öltsenek, mert az anyanyelvünkben rejlő bölcsesség sokszorosan mélyebb gyökerű, mint a „háborús logika szerinti hadműveletek” keltette fél-elem-állapotot termő gyarmatosító törekvésű hazugságáradat.
    Biztos vagyok benne, hogy magyar anyanyelvű emberek milliói nyitottak a nyelvünket értőn értelmező gondolkodásra (és cselekvésre), amint felismerhetővé tudatosul számukra fogalomalkotásunk, világ-leképezésünk belső logikája, szerves hálózati rendszere, vagyis a természetes/teremtett világgal egyező, minden RÉSZ-nek teret adó-hagyó békeképesség a rend-SZER-ben. – Ebben legtöbbet szaktudós nyelvészeink tudnak segíteni. – ELJÖTT AZ IDŐ.

    A Magyar Anyanyelv- és Kultúratulajdonosok (MAKK) vezetője

    Válasz
  2. Szeremleyné Koncz Krisztina

    A Rend Ét.
    Ha Rendet akarunk, előbb mindent meg kell mozgatni , hogy a lerakódott piszkot, port eltávolítsuk. Csak ezen , elfáradt régen nem takarított anyanyelvi tér” átmeneti”, rendetlensége után lehet a tiszta térben, egy letisztúltabb frissebb, mai szellemben új Rendszert szervezetten / szeressen / szerÉtetben beRendezni.
    Hálásan köszönöm az Írásokat Nyelv Tudósainknak!
    Kölönösen Máriának köszönöm, hogy emlékeztet arra a régi bölcsességre miszerint, :.. amiben szeretet nincs, az mit sem ér” / illetve semmit sem ér. ( érlel)
    Így azok az igazságok, melyek kövekként kiragadva a nagy egészből, szeretet és értelem nélkül esnek ki az élet folyékony falából/ áramlasából. S azokat viszi csak tovább kiknek minden hordozó és kötő anyaguk a szeretet. S e bölcsességből gondolkodnak cselekednek élnek, s megkapják az örök életet…

    Válasz
  3. Szerkesztő

    Egy kukacoskodó kritika margójára

    Reflexiók Győri-Nagy Sándor a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága
    honlapján szeptember 18-án megjelent cikkére

    Szinte mindannyiunkban él a vágy egy tökéletes mű megalkotására, legyen az akár csak egy kritika is. Azonban többnyire hamar belátjuk, hogy ez emberi korlátaink miatt nem lehetséges. De vannak kitartóbbak, akik nem adják fel olyan könnyen. Köztük található Győri-Nagy Sándor is, aki NDK-beli tanulmányai folytán igazi Besserwisser (mindent jobban tudó) is lett, ami legalábbis utolsó, Fischer Károly Antal a szkíta és a magyar nyelv azonosságáról írt, nemrég magyarul is megjelent könyvével kapcsolatos kritikája miatt állítható róla.
    Szerzőnk határozottan megállapítja, hogy téves az általam adott információ, mert a könyv német nyelvű változata »nem a „Literarion”-nál (jelent meg), mert ilyen nincs. Ellenben van egy „Literaricon” a bajor Dinkelscherben városkában«. Ezek után, ha Győri-Nagy Sándor stílusát követném, meg kellene állapítanom, hogy a szkíták „keleti indoeurópaiságát” hirdető… indogermanizmus atyja… Wilhelm von Humbolt sem létezik, „mert ilyen nincs”. Ellenben van egy Wilhelm von Humboldt. Nyilvánvaló, hogy a mondhatni ismeretlen Literaricon kiadó nevében elkövetett hiba egy egyszerű betűhiba, míg a világhírű Humboldt tudós valamint egyetem nevéből „kifelejtett” „d” betű egy súlyos tévedés, ami egy magát kultúrökológusnak mondó, NDK-ban is ténykedett nyelvész esetében elfogadhatatlan.
    Merő kukacoskodásnak kell neveznünk Győri-Nagy Sándor azon kísérletét is, amellyel kifogásolja Fischer Károly Antal címválasztását, mondván, hogy „szerényebben hangzott volna, ha a szerző jelöletlen határozatlansággal nem az összes, hanem csak az általa összegyűjtött ‒ nem csekély, 1000 körüli! ‒ korpusz vizsgálatára utal”. Tudnunk kell ugyanis, hogy a Fischer Károly Antal által előbányászott 1010 szkíta szóból álló korpuszon kívül talán összesen 50 létezik még, amelyek itt-ott, többnyire bizonytalan forrásokból maradtak ránk. Jobban tette volna bírálónk – aki más helyen zseniálisnak nevezi mind Fischer Károly Antalt, mind szóban forgó művét –, megtartja magának ezt a kifogást, és megszívleli Dr. Mandics György kultúrtörténész, a Székely-magyar írás konferencia elnökének minősítését: „Anton Carl Fischer műve a legjobb, ami e kérdésben* megszülethet.” (* a szkíták nyelvének ügyében)

    Mivel említettük szerzőnk pontosság-mániáját, még kitérünk arra a nem „stimmel” állítására, hogy a könyv Magyarországon nem beszerezhető. De igenis beszerezhető, mint ahogy azt mi be is szereztük. Csak ahhoz jobban kell érteni a mai számítógépes-internetes világhoz. Ennek hiánya nem akar bírálat lenni, de ha már ő szóba hozta, akkor ez elvárható lenne. Azt is meg kell említenünk, hogy Győri-Nagy Sándor mindenáron való kötekedésével megtéveszti az olvasót, amikor azt állítja, hogy a Literaricon nem 2019-ben, hanem 2020-ban adta ki a Fischer-könyvet. Birtokában vagyunk a könyvnek, amely igenis 2019-ben jelent meg.
    A legfontosabb azonban a Győri-Nagy Sándor által emlegetett „nyersfordítás” helyretevése. Bár a Magyarok XI. Világkongresszusának közelsége nyomást gyakorolt a fordítókra, azok derekasan helytálltak, kivéve éppen Győri-Nagy Sándort, akinek elsőként adtuk a kezébe a német könyvet, és aki vállalta a magyarra való fordításban, lektorálásban történő közreműködést. De munka helyett sokáig csak ígérgetett, jelentős késedelmet okozva, és nehéz helyzetbe hozva azokat, akik számítottak rá, majd elodázni igyekezett az egész vállalkozást, hogy végül aztán nyersfordítássá minősítse le.
    Azonban az a lírai emelkedettség, amit egy új fordításról emleget, hogy „akkor valóra válik, ami szükségszerű, hogy a Fischer-I. lektorált, briliáns magyar fordítású első kiadását nyelvésztársakkal együtt, nyelvész és nem-nyelvész közönség előtt fogjuk bemutatni”, már-már Petőfi szavaira emlékeztet „a szellem napvilágáról”, amit ő maga, Győri-Nagy Sándor hoz el. Ez bizony erős túlzás. Munka még bőven van. A Fischer könyv II. kötete még fordításra vár. Ahhoz kellene összefogni, de nem úgy ahogy Győri-Nagy Sándor teszi.

    Vajta Dénes

    Válasz
  4. Béla Varga

    Tisztelt honfitársaim!

    A Magyarok XI. Világkongresszusán elhangzott előadásom bevezetőjében emígyen köszöntöttem honfitársaimat: ” Tisztelt magyarul beszélő, magyarul értő és magyarul gondolkodó honfitársaim! ” Szomorúan tapasztalom, hogy a Tisztelt elnök úr nem érti a szeg és a szegecs közötti különbséget, így nem akarja érteni a szeg beverése és a szegecselés közötti különbséget sem. Ez még nem is lenne a legnagyobb tévedése. A szerkesztő asszonynak leadott dolgozatomat mindenkinek átküldtem, így mindenki elolvashatja, hogy a dolgozatomban nem szerepel a finnugrizmus szó, mint ahogy az előadásomban sem hangzott el ez a szó. Az anti-finnugrizmus szókapcsolat meg pláne nem . Kérem az elnök úrat, hogy mondanivalómat szó szerint próbálja értelmezni! Kérem kerülje a ragadványnévnek is kiváló „koporsószegecselő” használatát! Megkérdezném még öntől, hogy miért volt szüksége arra a kamu állításra, hogy azért vettem elő a ” három szegecset”, mert észrevettem, hogy a „hivatalos nyelvészek bojkottálják” a rendezvényt?

    Baráti üdvözlettel: Varga Béla

    Válasz
  5. Salutem

    Nem hittem a szememnek: V.D. „Reflexiók…”-ja olyan szintre süllyed, amire nincs szó. Látszik, hogy el sem akarja képzelni Humboldt „d”-je elmaradásának legkézenfekvőbb okát, a beragadt vagy gyengén érintett billentyűt. Nem, mert V.D. rosszhiszemű. Mocskoló szándék süt abból is, ahogy a hibát „súlyos”, sőt „elfogadhatatlan” jelzőkkel súlyosbítja.
    Aki ilyeneket ír a német szakot évfolyamelsőként végzett, tudós emberről, az nem tudja, mit beszél. Vagy valamit nem bocsáthat meg neki. Pl. azt, hogy igaza van a gondos, kötelező ‒ nyelvi-szakmai ‒ lektorálással, hisz sokéves szerkesztői gyakorlatából tudja: egy ilyen könyv lefordítása, lektorálása, korrektúrázása főfoglalkozásban se fél év! Különösen nem elég egy triplázott programú világkongresszusi félév negyedik, (ráadás) vállalkozásaként!
    GYNS e világkongresszusi ámokfutás közben a nyelvi konferencia szervező/levezető elnöke, kiadvány-szerkesztője és egyik előadója. De szervezője, előadója volt több tucat hazai, európai tudományos rendezvénynek, köztük világkongresszusoknak. Intéseit inkább időben meg kellett volna hallgatni, semmint utólag „Besserwisser”-nek nevezni. Különösen, mivel tán tényleg jobban tudja. Vagy már jogászként se kötelező ‒ tudtommal V.D. jogász ‒ az „Auditur et altera pars”?!
    GYNS-t lelkes, önzetlen, józan, egyensúlytartó konferencia-munkájáért, egyenességéért köszönet illetné, nem ráfogott, mulasztásos bűnök igaztalan vádja. S ezek után leginkább tisztességes bocsánatkérés! Efféle hozzászólók vajh miképp különböztetik meg a szkíta erkölcstől a sötétséget?…

    Válasz
  6. Hermányos Mária

    A békeképesség belátás, a másik fél szempontjából is gondolkodni tudás és akarás képessége, mely nélkül nem juthatunk ötről a hatra.
    Hibázni emberi dolog, és az írások korrektúrázása pont a hibák kijavítására szükséges, ha erre jut idő jó esetben.
    Varga Bélát már többször megkövettem kapkodásban elkövetett oldalkimaradásos vétkemért. Valótlant állítani viszont nem csupán feledékenység (a szkíta erkölcs szerint a legnagyobb hiba). Sajnos, a dolgozata 1. oldalán ez szerepel: –/Users/jano/Desktop/D.Magyarok a számok bűvöletében végleges_Page_01.jpg

    Válasz
  7. Vajta Dénes

    Salutem hozzászólásához szeretettel ajánlom, szívlelje meg a bibliai bölcsességet: más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem veszi észre.

    Válasz
  8. Győri-Nagy Sándor

    Varga Bélának, tisztelettel
    Férfiatlan az az öngyász, amivel házalsz mindenütt. S amíg magadért bánkódsz, bántani igyekszel. Cinikus hazugsággal vagy leszóló sejtetéssel. Pedig már megkövettek, ami járt a tördelői hibáért. Most azt kapod, ami a cinikus hazugságért jár. Te a „finnugrizmus” szót se használtad (fel)?! Lásd alább, az MVK-2024/III. kötetében utasításra közölt dolgozatod első mondatát:

    Ez, Béla, valóban bugris. Sőt ‒ korszerűbben ‒ proli. Nehéz felfogni, hogy a békeképes nyelvelméleti fordulattal mi nem „végképp eltörölni” akarunk semmit és senkit?!
    Matematikául tudsz. Hogy magyarul tudsz-e az ép nyelvérzék fokán, azt leszóló sejtetésedre válaszul egyetlen kérdéssel tesztelem (eltűnődési HF számodra). Szerinted a „cs” csak kicsinyíteni képes (szeg/szegecs)? Másra nem is (vö.: szeg-ecs-el/rik-ács-ol)?!
    S mert három a magyar igazság, még két házi feladat. Lapozd fel Patrubány Miklós bevezető írását bármelyik konferencia-kötetben. A 8. oldalon ez áll: a szkíta világban „a legnagyobb bűn a hazugság volt”. Érted, mit jelent? Te ezt a cinizmusoddal túlteljesítetted. Ha csak fölényeskedni, másokat leszólni, gúnyolni tudsz, tűnődj el azon is, vajon téged keresett-e az MVSZ a 2024-es világkongresszussal, amikor egy új, más világ érdekében azokat kereste, akiknek többek között fontosabb a tisztesség a sikernél…
    És végül egy korszerűtlen ráadás: ha megvan Vörösmarty a könyvespolcodon, frissítsd föl középiskolai emlékeidet egy versével. Sajnos, értelmiségi olvasmány. A címe: „Gondolatok a könyvtárban”. Lehet, hogy a vége kicsit magas lesz, de támaszd neki a létrát. Hátha rádöbbensz, hogy ellened se harcolunk. Csak érted, meg a többre hivatott magyarságért. Az (f)elszabadult nemtelenség korában is.
    Mit kívánjak hát búcsúzóul neked és (elv)társaidnak? Sikert vagy tisztességet? Döntsétek el…
    Baráti üdvözlettel:
    Győri-Nagy Sándor

    Válasz
  9. Béla Varga

    Győri -Nagy Sándornak tisztelettel:

    Belinkelni sajnos nem tudom, de beidézni igen! Emigyen néz ki az előadásom első mondata:

    ” Előadásom bevezetőjében három szöget szeretnék ” beverni ” a finnbugrizmus koporsójába. ”

    Még a laikusoknak is jól olvashatóan ebben a mondatban nem szerepel a finnugrizmus fogalom. A beidézett mondatból hogyan jutottál a korszerűbb ” proli ” szinonimához?

    Annyit azért tudok rajtad segíteni, hogy a finnbugrizmus fogalmat a fősodratú tudomány nem használja. Ezt a tréfás fogalmat azok használják, akik nem értenek egyet azzal a teóriával, hogy a magyar nép és a magyar nyelv finnugor eredetű.

    Gondolom eljutott hozzád is a hír, hogy manapság már a népünk finnugor eredetét a fősodratú tudomány sem erőlteti a genetikai eredmények hatására.

    A „több sebből vérző” finnugor nyelvrokonság még tartja magát, de a tudomány és az ” áltudomány” ott is dolgozik.

    Előadásom bevezető mondatában tréfás módon szerettem volna utalni arra, hogy a magyar nyelv eredetével kapcsolatban olyan teóriát tanítanak a gyerekeinknek, amely nem logikusan átgondolt , vagyis áltudományos.

    Előadásomban igyekszek bemutatni egy egyszerű számtani kódolási modellt, amely eddig felfedetlen volt a magyarul beszélő, értő és gondolkodó emberek számára. A fősodratú tudomány eddig nem jelezte, hogy bármit is tudna erről a teóriáról.

    Mindez azt is jelentheti, hogy át kell értékelnünk a magyar nyelv eredetéről alkotott teóriákat! A számtan, a mértan, a csillagászat elég egzakt tudományok, és a tények nagyon makacs dolgok!

    A házalásomról csak annyit szeretnék közölni, hogy ez az előadásom volt az első, amelyet nem a saját házamban kialakított írástörténeti galéria előadótermében tartottam, ahová a Patrubány Miklós elnök úr téged is meghívott egy előadásomra, már hónapokkal ezelőtt. Talán erre a vitára sem került volna sor, ha azt az előadásomat meghallgattad volna.

    Szerintem a békeképes nyelvelmélet helyett inkább egy tudás alapú nyelvelméletre lenne szükség, amely tudás alapú társadalmi modellek kialakítását és kipróbálását tenné lehetővé, amely akár egyetemes békét is eredményezhetne .

    Zárásként még annyi információt közölnék veled, hogy fiatal koromban kitanultam a géplakatos szakmát, így nagyon pontosan tudom, hogy mi a különbség a szeg és a szegecs így a szegelés és a szegecselés között.

    ui: Ismételten szeretném megkérdezni, hogy miért volt szükség arra a kamu állításodra, hogy én azért vettem elő a ” három szegecset”, mert észrevettem, hogy a ” hivatalos nyelvészek bojkottálják a rendezvényt”.
    Én semmi ilyesmit nem vehettem és nem is vettem észre. A konferenciakötetbe leadott dolgozatom már legalább egy hónappal az előadás előtt tartalmazta a három szöget! Abból a faramuci ötlettől vezérelve, hogy egy ÁBC háromszögből kiindulva kívántam levezetni a hangzó ÁBC -t és annak kódolási lehetőségét.

    Maradok tisztelettel: Varga Béla

    Válasz
  10. Ferenc Bognár

    Az összefogást mindenki a saját elvei szerint képzeli el.
    Erényes eréllyel és megértő szelídséggel juthatunk csak célba.
    Mondom én, aki 60 évig másként éltem. De ezért jól tudom, hogy egyik fullánk egy másik viszont-fullánkot szül.

    Válasz
  11. Ferenc Bognár

    Nyelvi vizekre visszaevezve,
    a két fél által használt BUGRIS kifejezés a francia BOUGRE-ből jön, mely a BULGARIS szó L-vesztett változata, miszerint a VULGARIS (közönséges) szó, és még maga a VOLGA mellöl jött BULGÁROK neve is ehhez kapcsolódik. Róluk beszéltek lekezelően.

    Válasz
  12. Béla Varga

    Tisztelt Bognár Ferenc!

    Átgondoltad te a hozzászólásodat? A párbeszéd egyik ” fele ” én lennék. A bugris kifejezés eredetét ” nyelvészeti vizekre visszaevezve ” meghatároztad, aztán minősítesz minket: ” Róluk beszéltek lekezelően ”

    Szeretném elutasítani a minősítésed az alábbi érvek alapján:

    – Hallottál már az ugra- bugrál és az ugri – bugri kifejezésekről?

    – Hallottál már Jókai Mór szállóigévé vált aranyköpéséről:

    „Mikor megtudtam, hogy finnugor vagyok,
    hirtelen nem tudtam, hogy fingjak-e, vagy ugorjak.” – Jókai Mór

    – hallottál már a finnugrászok ragadványnévről és a finn – ugor nyelvrokonságról?

    – Mostanában az ” izmusok korát éljük ” ide illik a finnugrizmus és a finnbugrizmus elnevezés. Mindkét elnevezés meghatározott fogalmi jelentéssel bír, amely jól láthatóan nem a francia BOUGRE – ből jön!

    – Ezek alapján remélem belátod, hogy a szabadság szavunk nem Libériából ered mint a libertét és a liberalizmus sem, így azt is beláthatod, hogy a libbant, libbantak sem Libanonból származnak!

    Nagyon úgy gondolom, hogy hozzáértés nélkül nem kellett volna a nyelvészeti vizekre evezned!

    Én nem nyelvészként öt perc alatt bizonyítottam, hogy halvány fogalmad sincs a nyelvészetről, ezért azt javaslom, hogy a jövőben tartózkodj az efféle fejtegetésektől és kerüld az efféle hozzászólásokat is! Én is így teszek:

    Tisztelettel: Varga Béla

    Válasz
  13. Ferenc Bognár

    Kedves Béla!
    Nagyon félreértettél valamit a gyors bizonyításod során!
    Megkérdezném, hogy szerinted a ,,róluk beszéltek lekezelően” mondatrészben, kikre vonatkozott, kik lehettek a beszélők? Illetve miért gondolod, hogy téged is a lekezeltek közé sorolnálak?
    Én a korszellem szóhasználatát igyekeztem a bugris kapcsán felvázolni, tehát a róluk kifejezés a bulgárnak tekintettekre vonatkozik.
    Sok hasonló eset van, amikor népnévből gúnynév lesz.
    Pl. svábbogár, haramia, briganti, vandál, gasconadó, unger, tatár, brutál, polyák, helvét, stb.
    Sajnálom, hogy félreértésre jutottál.
    Üdv, Feri

    Válasz
  14. Béla Varga

    Tisztelt Bognár Ferenc!

    Elnézést kérek, ha félreértés alapján minősitettem nyelvi felkészültségedet!

    Azért vegyük át még egyszer a történetet!

    Az én előadásom első mondata váltotta ki a vitát, amelynek során több levélváltás történt köztem és Győri -Nagy Sándor között. Ehhez a beszélgetéshez szóltál hozzá! A hozzászólásodból az alábbi mondatot idéztem tőled:

    ” Róluk beszéltek lekezelően.”

    Szerintem ez egy kijelentő mondat, és a két beszélgetőt minősíti . Szerinted ez csak egy mondatrész, amelyből nem derül ki, hogy én minősitett, vagy minősítő vagyok. Ez nem szövegértés, hanem egy adott szöveg sajátságos értelmezése.

    Érveimet megismételhetném, de nem gondolom, hogy megértenéd, hogy miért téves a levezetésed a bugris eredetével kapcsolatban.

    A győri -Nagy Sándorral kialakult vitában fel sem merült, hogy feltételezésekbe bocsátkozzunk a bugris szó eredetével kapcsolatban. Annál is inkább, mert a vitánk a finnugrizmus és a finnbugrizmus szavak fogalmi jelentéstartalmának különböző értelmezéséről szólt.

    Gyengébbek kedvéért elmondanám, hogy a Győri – Nagy Sándor a vita során mindaddig, amig be nem idéztem a dolgozatom első mondatát, csak a finnugrizmus -ról beszélt. Én pedig végig a finnbugrizmus – ról. Hazug lettem, mert azt állítottam, hogy én a dolgozatomban a finnugrizmus fogalmat nem is használtam. Amikor beidéztem a beszélgetésbe a dolgozatom első mondatát, akkor a GYNS csak annyit írt,: ” Ez, Béla, valóban bugris ” – A bocs Béla itt nem jött –

    A vita során az a vád ért, hogy én három szöget szeretnék beverni a finnbugrizmus koporsójába. Ez a vád azóta sem szűnt meg, pedig a GYNS számára is kiderült az oktalansága. A valóság pedig az volt, hogy én:
    ” három szöget szeretnék „beverni”a finnbugrizmus koporsójába. ”

    Mekkora csapda ez egy önmagát értő nyelvésznek valló számára! Ez a Varga Béla nem a finnugrizmus koporsójába akart három szöget beleverni, hanem a finnugrizmus eszméit bugrisnak minősítő finnbugrizmus koporsójába. Erre varrjál gombot GYNS!

    Érted te ezt Bodnár Ferenc?

    Válasz
  15. Szakács Gáborné

    Tisztelt Hozzászólók!

    Érdemesebb volna ezt a nagy energiát, amelyet ebbe a vitába fektetnek, előre vivő dolgokra fordítani.
    Pl. elmenni az I. kerületi Önkormányzatba, kideríteni, hogy ma is ugyanaz-e az Úri utca számozása,
    mint amikor 1889-ben Fischer Károly Antal könyvének 14. oldalán közzétette a lakcímét: Úri utcza 12. szám, I. emelet.
    Miután ezt kiderítették, intézni kéne az emléktábla ügyét. Engedélyek. stb.
    Miután ez kész, ki kéne deríteni, hogy hova lett a rákospalotai „gyönyörű rovásírás gyűjteménye”
    (idézet egy akadémiai kiadványból)
    Azt is ki kéne deríteni, hol a sírja? S hol van róla egy fénykép?
    Nincs még lefordítva ez a könyve sem, vagy kéziratban van: Das Anniviersthal in der Schweiz und seine Bewohner. Nachweis des hunnischen Ursprunges der letzteren.

    Nem csak utasítgatni akarok, mi Szakács Gáborral már 2003-tól népszerűsítettük Fischert, 2009-ben az általunk alapított Szkíta-Hun-Pártus-Avar-Magyar Díjjal tüntettük ki a Kárpát-medencei Rovásírás versenyen, száz tanuló jelenlétében, akik a trianonban elcsatolt országrészekből jöttek. Dittler Ferencet megkértük a Díj megrajzolására, Szabó Klárát megkértük, hogy fessen róla képet.
    Jelenleg Torma Zsófia műveinek ügyével, és Forrai Sándor kiállításának múzeumba való elhelyezésével és hasonló szervezésekkel foglalkozom, ezért nem tudom Fischer ügyét intézni. Ráadásul 76 éves vagyok, mindenféle nyavalyával.

    A Magyarok Világszövetsége az idei Világkongresszuson Ópusztaszeren, odaítélte Fischer Károly Antalnak a legnagyobb kitüntetését, a Magyar Nemzetért Érdemérem Aranyfokozatát és nevét viselő emlékfát ültetett. Lefordították, kiadták egyik fontos könyvét. Ez nagy előrelépés volt!

    Úgy érzem, most Önökön a sor, mivel levelükből az derül ki, hogy szintén Fischer Károly Antal tisztelői.

    Jó egészséget kívánok tisztelettel: Friedrich Klára

    Válasz
  16. Győri-Nagy Sándor

    Kedves Klára!
    Ez végszónak tökéletes.
    Köszönöm!
    GYNS.

    Válasz
  17. MNYKNT

    Kedves Olvasók, Hozzászólók! A vitát az E-NYÉK szerkesztősége ezzel lezártnak tekinti.
    Üdvözlettel: MNYKNT

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu