A köpenyegforgatók – miután ölükbe hullott Erdély, mely országrészt megbecsülni sem tudták/tudják – helynévadási nehézségekbe botlottak, különösképpen a Székelyföldön. Számtalan székely településnek román neve nem volt (miért is lett volna?), ám nevet kellett fabrikálni bármi áron.

Romános hangzásúra

Már az 1919-es év elején több románul/magyarul jól tudó bizottság járta Erdélyt, s „romános hangzású”, tükörfordítású nevekkel tűzdelték fel a településeket, meg a térképet. A román nyakatekert helynévadás – 107 év múlva is – enyhén szólva mosolygásra készteti az embert: Csíkszeredából Ciuc-Sereda lett, Gyergyóalfalu megmaradt Gyergyoalfalu-nak…, még 1919 szeptemberében is. A névadás második szakaszában Gyergyóalfalu Alfalau volt, végül Joseni-ra alakult. Mindkét Hargita megyei településnél érezzük a kilógó lólábat, a tükörfordítást.

Kézdivásárhely hivatalos neve 1920-ban Targul-Secuilor névalakban szerepelt egy rendőrségi pecséten. A kézdii előnevek nemes egyszerűséggel lefordíthatatlanok. Egyes mondvacsinált román helynevek bizonyítékul szolgálnak, hogy igenis léteznek székelyek lakta területek: Tg. Secuiesc (Kézdivásárhely), Cristurul-Secuiesc (Székelykeresztúr), és Odorheiul-Secuiesc (Székelyudvarhely).

Egy falura két román név

Térjünk ismét haza. Az egykori Háromszék vármegyei Kézdiszentkereszt román neve az országúton Poian, a vasútállomáson már Poienita szerepel manapság is. Más szavakkal: ugyanannak a székely falunak két hivatalos román neve létezik, egyik az országúton, másik a vaspályán! Az effajta névadás nem egyedülálló: Imecsfalva az aszfaltúton Imeci, vasúti megállóhelye már Imeni-t hirdet. Írásban nem nagy az eltérés, hangos szóban jobban érzékelhető a hangzásbeli különbség. Meg is lehetne szokni, de azért okozhat azonosítási problémát.

Két Lapád

Az erdélyi Fehér megyében két Lapád településnév létezik.  Bethlen Gábor idejében volt Alsólapád, meg Felsőlapád. Egy fegyveres csetepatéban a felsőlapádiak nem vették ki derekasan a részüket, ezért a fejedelem büntetésből megvonta tőlük az összes kiváltságjogot. A felsőlapádiak bosszúból áttértek az ortodox vallásra, majd annak rendje és módja szerint évszázadok során elrománosodtak. Ily módon jött létre Románlapád. Alsólapád megmaradt Magyarlapádnak. Trianon után már a névadók is beleszóltak a helynévadásba: Románlapádból lett Lopadea veche, vagyis Régilapád, Magyarlapádot Lopadea nou-ra, Újlapádra keresztelték.  Értelme: Erdélyben, ami régi az mind román, ami új az már magyar is lehet, de még ez sem biztos.

Földrajzi nevek gyűjtése

A földrajzi nevek gyűjtése, feldolgozása és magyarázata Romániában 1854 után kezdődött, s a Marele Dictionar Geografic al Romaniei (Románia nagy földrajzi szótára), viszonylag hamar, 1898–1902 között jelent meg öt kötetben, G. I. Lahovari–C. I. Tocilescu–G. I. Bratianu szerkesztésében, érthetően csak a regáti (Kárpátokon túli), településnevek elemzésével.

Ha az ENSZ (ahogy eddig megtette), bekérné Romániától a Székelyföld dűlőneveit is, s azoknak a magyarázatát, akkor hogyan fogják románosítani ezt a – példaként felhozott – pár határnevet: Őrallős, Villánycsi, Ravaszlik, Orotás, Macó, Cserepeskő, Délő, Érkígyó, Szejpes, Visszafolyó és Csincsikverme. Már előre fojtogat a kuncogás, hogy az következő évtizedekben minő toponímiai kecskebukák fognak megszületni… 

A szerző: Salamon Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1948. febr. 26.). Iskolái: Marosvásárhely, Kolozsvár. Tanári munkahelyei: Zágon, Alsó- és Felsőcsernáton, Futásfalva (iskolaigazgató), Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy (Székely Mikó Kollégium), Bereck, Kézdialmás, Kézdimartonfalva, Kézdiszentkatolna. 2001–2008 között a Vigadó Művelődési Ház igazgatója (Kézdivásárhely). A 2019-2020-as tanévben a Bákó megyei Gorzafalván tanított moldvai csángómagyar gyermekeket és felnőtteket. Jelenleg nyugalmazottként Felsőtorján él. Hat könyv szerzője. Kutatási területe: Háromszék vármegye művelődéstörténetének (oktatási, egészségügyi, zenei, erdőhasználati, könyvtártörténeti, sajtótörténeti stb.) évszázadai.