Négy éve a társaságunk évi konferenciáján, amikor nyilvánvaló volt, hogy megszűnt az állami támogatás, néhányan vészharangot kongattak társaságunk jövőjét illetően, de az új elnökkel és tiszteletbeli elnökünk vezetésével,a tagság nagyobb része töretlenül  tovább folytatta  felelősségteljes munkáját nyelvünk és kultúránk érdekében. Kapcsolatot teremtettünk más anyanyelvápoló civil szerveződésekkel, együttes konferenciákat, ünnepségeket rendeztünk, mindez a költségek csökkentésére is irányult. Kiadtuk alkalomszerűen a gyűléstermünket is. A Nagy Károly Alap, amely székházunk fennmaradásának anyagi eszközeit hívatott biztosítani elérte célját, hiszen több lelkes támogatónk, köztük Pomogáts Béla tiszteletbeli.elnök, havi, mások alkalmi hozzájárulással segítették a kiadásokat (rezsi, biztosítás stb.). Minden lehetőséget megragadva, gazdaságilag kiböjtöltük a négy "szűk” (szerencsére nem hét) esztendőt, és vagyunk.